A tiszta méhpempő csak hűtve tárolható, ezért tartósítás céljából, hogy a teljes hatóanyag összetevőit megőrizzük az egyik legjobb módszer, és egyben a legősibb eljárás is, a mézben való tartósítás.

A mézzel való egyesítést követően, azok is bátran fogyaszthatják a méhpempőt, akik ezidáig az íze végett nem tudták. Az 5%-os méhpempő tartalom miatt a méhpempő íze szinte alig érződik. Ráadásul a mézet a krémesítési eljárás kapcsán, egy új dimenzióban ismerhetjünk meg, hazánkban még nem annyira elterjedt krémméz formájában, melyet krémes, bársonyos állaga miatt, ki egyszer megkóstolja, az megszereti. A krémméz a nyugati országokban roppant elterjedt termék, mely a méz minőségéről is tanúskodik, ez egyben sokak számára védjegye az igazi méznek.

A méz kristályosodása egy természetes folyamat, melyet főként a méz glükóz tartalma befolyásol. Vannak mézfajták, melyek kis arányban tartalmaznak glükózt, mint pl. a tiszta akácméz, így ezáltal csak nagyon lassan, akár több év alatt kristályosodnak ki. A repcemézben viszont glükóz- fruktóz arány, döntő többségben a glükóz oldalára billen, így nagyon gyorsan a begyűjtést követően kb. egy hét alatt kristályosodik ki, azaz keményre köt.

Amennyiben a krémmézet meleg vízben hőn tartva visszaolvasszuk, visszanyeri szokásos állagát. Krémmézként viszont, egy könnyen kezelhető, nem csöpögős mézet kapunk. A krémesítés másik célja, hogy az eltérő fajsúlyú méhpempő ne tudjon különválni, azaz felúszni a méz tetejére.

Adagolás:

Napi 2x1 evőkanál, mely kb. 2x10g mennyiséget tartalmaz, ezáltal az így adagolt méhpempő 2x0,5 gramm mennyiség lesz. A napi adag 2x2 evőkanálra is növelhető, ezáltal a szokásos napi adag méhpempőt, azaz 2x1 grammot fogunk elfogyasztani.